Elfojtott boldogság - Tizenegyedik fejezet 18+

Forrón szeretni 

DongHae

Mióta visszatértem, pokoli volt megélnem minden egyes napot. Testem minden porcikája HyukJae közelében akart lenni. De a makacsságom erősebbnek bizonyult. SiWonnak minden este kiöntöttem a szívemet, amiért végtelenül hálás voltam neki. Ezzel szemben pedig már sajnáltam is egy kicsit. Egyetlen vigaszom a hétvégén megrendezésre kerülő céges party volt, amire SiWon maga hívott meg. Bár se kedvem, se lelki erőm nem volt hozzá, de ügyvéd létére remek volt a rábeszélő képessége.

- De Ő is ott lesz, nem akarok találkozni vele, ha nem muszáj. – Panaszoltam lelki támaszomnak, a legnagyobb problémámat.

- HyukJae egyik ilyen rendezvényen se szokott megjelenni. Bízz bennem, most se lesz ott. – Válaszától egy kicsit megnyugodtam, de még így se győzött meg száz százalékosan. Egy kósza bólintással jeleztem csupán, hogy benne voltam az ötletben, majd egy sokat sejthető mosollyal távozott is a nappaliból. Nem tudtam hova tenni a viselkedését, de nem is kellett mindenkinek olyan búvalbéleltnek lennie, mint nekem.

Aznap is kedvetlenül keltem ki az ágyból, akárcsak ellőtte. SiWon a buli előtt megbeszélés miatt lemondta a találkozónkat, hogy együtt menjünk, így magam készültem el és érkeztem meg a helyszínre. Odabent a munkahelyen dolgozó összes ember beszélgetett valakivel. Körülnézve, ismerős után kutattam, mikor egy közeli asztalnál megakadt az egyik titkárnőn a szemem. Kedves lánynak tartottam és nem mellesleg ő volt az egyetlen, aki hirtelen felismertem, így bátorkodtam odaülni mellé. A beszélgetésbe hamar belemerültünk, és én is kezdtem oldottabbnak érezni magamat. Jól esett, ha csak egy röpke órára is, nem HyukJaere és az érzéseimre gondolni.

A percek csak pörögtek, InAhban pedig egyre több alkohol volt, mint amennyi jelenleg az asztalon, így udvarias énemet elővéve próbáltam neki segíteni, felállni. Azonban az egyensúlyát már alig volt képes megtartani. Ahogy szemeimbe nézett, hirtelen kitisztult a kép. Meg akart csókolni, de az utolsó pillanatban kezét megragadva állítottam meg, mielőtt megtehette volna.

Viszont karjait nem csak én szorítottam meg. Kellett pár másodperc, hogy felfogjam, mi is történt, de HyukJae határozott rántása, hogy InAht eltávolítsa a közelemből, azonnal észhez térített. Szemei szinte villámokat szórtak az alkohol befolyása alatt lévő lányra. Ekkor éreztem csak meg, hogy szabad kezemet, ami épp nem InAh után kapott, határozottan szorította HyukJae. Érintése helyén lángolt a bőröm, oly’ régen ért már hozzám ilyen hosszú ideig. Tekintetemmel egy pillanatra se néztem máshova csak őt figyeltem. Mélyen beszívtam finom illatát, ami most talán jobban érződött, mint máskor. Meg akartam állítani az időt, hogy egyszerűen csak nézhessem hercegi arcát, de ennek nem most volt itt az ideje.

Mondani akartam valamit, hogy tisztázzam a helyzetet, mikor erősebben megszorítva csuklómat rántott hirtelen maga után. Alig bírtam tartani vele az iramot, mikor végre egy csendes helyhez nem értünk. Szívem őrült mód kalapált, ahogy a falnak nyomott. A távolságot megtartotta, de még így is eluralkodott rajtam a pánik. Láttam a szemében a haragot és a csalódottságot megcsillanni. De félelmem csupán néhány cseppje volt annak a tengernyi érzelemnek, ami bennem dúlt éppen. Az akaratomat egyre gyengébbnek éreztem. Annyi fájdalmas nap után az, hogy itt állt előttem, végtelenül boldoggá és izgatottá tett. Egész testemben remegtem, hogy fent tudjam tartani azt a vékonyka falat, ami még gátat szabott az érzéseimnek. Lihegve néztünk egymás szemébe. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy tartsam a tekintetét.

- Miért teszed ezt velem? – Szólaltam meg, hogy ezzel is eltereljem gondolataimat arról, hogy ajkára tévedjen pillantásom. Abban a pillanatban elvesztem volna.

- Ezt én is kérdezhetném. Áruld el, mi történt kettőnk között, mióta visszajöttünk a szigetről? Miért kerülöd a tekintetem, az érintésem, az egész lényemet? Miért csókoltál meg, ha hibának érzed az egészet? Mit tettél velem, hogy majd belepusztulok pusztán abba, hogy lélegzel? – Kérdései, akár a vadul hömpölygő folyó, úgy özönlöttek felém. Minden szavával ütést mérve ezzel, makacsságom gátfalára.

- Ezt nem értheted. – Alig bírtam csak ennyit kibökni ajkaimon keresztül. Egyszerre minden rám zúdult. Lehunytam szemeimet, hogy elrejtsem kibuggyanó könnyeimet, de lassú voltam. Egy kósza sós csepp indult útjára arcomon, amit HyukJae óvatosan szárított fel hüvelykujjával.

Majd megvesztem már ezért az apró gesztusért is. - Távol kell tartanom magamat tőled. Nekem nem lehet a közeledben lennem, értsd meg! – Ennél egyértelműbben képtelen voltam már beszélni.

- De miért, DongHae, mit tettem, hogy ellöksz magadtól? – Hangjában éreztem, hogy ő is belefáradt a folytonos tagadásba. Itt lett volna az esélyem. Csak egy picit kellett volna még csendben maradnom, hogy végleg elveszítsem. Azonban abban a pillanatban nagyapa szavai futottak át az agyamon. A tudat, hogy elveszíthettem, pokolian fájdalmas volt. Pusztán a gondolata, hogy nem lehetett az enyém, megőrjített.

- Mert beléd szerettem, te ostoba! – Kiáltottam egyenesen az arcába teljesen megtörten. A fal, amit hosszas szenvedések árán húztam magunk közé, ettől az egy szótól romba dőlt. Szerettem és mindig is szeretni fogom. Vallomásomra arcáról minden érzelem eltűnt, mintha egy sziklához beszéltem volna.  – Beléd szerettem, ezt tetted velem. – Kezemmel mellkasát ütöttem, ezzel okolva őt. Meggyengített, elbizonytalanított és szerelmessé tett. Nekem pedig nem maradt már csak a rettegés, hogy ezek után bármikor elveszíthettem. - És ez a legnagyobb probléma is. Mi ketten nem… - Azonban abban a pillanatban kezeivel az enyém után nyúlt, hogy megszüntethesse a távolságot köztünk, ami már így se volt olyan nagy. Első pillanatban fel se tudtam fogni, ahogyan ajkával az enyém után kapott. Józan eszem utolsó erejével még ellenkeztem hevessége ellen, de próbálkozásom halálra volt ítélve. Kezemre helyezte övét, úgy próbált meggyőzni, miközben egy pillanatra se váltunk el egymástól. Ott, abban a pillanatban számomra minden a feledésbe merült. Forró csókjai, karjának erős szorítása körülöttem, minden kételyemet megsemmisítette.  Óvatosan csókolt, aminek hatására teljesen elvesztettem az eszemet. Megőrjített az érzés, hogy végre újra engem falt a párnáival. Ajkának puhasága, ahogyan enyémet érte, a Mennyekbe repített. Nem vártam tovább, ahogy egy pillanatra elváltunk, vettem egy újabb mély levegőt és most végre én érinthettem először mézédes párnáit.

Leírhatatlan boldogság járta át testem minden egyes porcikáját, ahogy HyukJae feleszmélve, hogy többet nem ellenkeztem, viszonozta a csókomat. Ajkaimat gyengéden vette fogai közé, miközben kezei bejárták hátam minden egyes négyzetcentijét. Közelebb akartam lenni hozzá, a lehetetlennél is közelebb, hogy örökké így lehessünk. Hevességünket egy másodpercre szakította félbe csupán, de nekem már ez is felért egy kínzással. Nyakamat utána nyújtva sóvárogtam a folytatásért, amire egy halvány mosoly volt a válasza. Mindenét magamnak akartam, ahogy újra egymást érték ajkaink, de ez a csók most másmilyen volt, mint az előző. A végtelen szeretetet éreztem benne, amit irántam érzett és ettől én szárnyaltam. Kezeivel végigsimított arcomon, amibe, mint egy kiscica úgy simultam. HyukJae érezve, hogy többé már nem menekültem előle, vette át az irányítást, majd nyelvével előbb szám szélét majd fogaimat simogatva, kért engedélyt a folytatáshoz. Pokolian felizgatott már csupán annak a gondolata, hogy elmélyíti a csókunkat, így talán még őt is meglepve adtam meg neki az engedélyt, hogy átcsusszanva ölelje körbe ízlelőszervem. 

Abban a pillanatban megszűnt számomra a világ. Szárnyaltam, és nem akartam többet le se szállni a földre, ha ő nem lett volna velem. Nem akartam elhinni, mennyire ostoba voltam, hogy ezt megtagadtam magamtól.  Kezeivel hátamra simítva szorított az ölelésén, amire, bár kedvem nem volt hozzá, megszakítottam a csókunkat. Tekintetemet azonnal az övébe fúrtam. El akartam abban a gyönyörű íriszeiben veszni. Ahogy szüntelenül őt néztem, akaratlanul is láttam rajta, hogy félt. Tartott attól, hogy mi lesz velünk a jövőben, amiért meg tudtam érteni. Én magam is össze lettem volna zavarodva a helyében. Tudatni akartam vele, hogy többé nem kellett félnie attól, hogy elmenekülök. Kezemmel gyengéden simítottam arcára, majd alig észrevehetően elmosolyodva, hajoltam közel hozzá, hogy újra érezhessem édes párnáit. Éreztem, hogy tovább akarta folytatni, de nekem még volt számára mondanivalóm. Kezem tarkóját simította, mire a másikkal összekulcsoltam az ujjainkat. Íriszeimet folyamatosan az övéin tartva, emeltem a mellkasomhoz, hogy érezhesse heves szívdobogásom, amivel tudtára adtam, az övé voltam.

- Érints meg végre, HyukJae. – Búgtam oda neki. Minden porcikám az érintéseiért remegett, többet akartam. Érezni azt a szeretetet, amit csak nekem adott, és amiért én mindenemet odaadtam volna.

Idegesen álltam a lift előtt, súlyomat egyik lábamról a másikra helyezve. Azonban most az egyszer nem a klausztrofóbiámat okoltam azért, hogy a gyomrom fel-le liftezett. HyukJae a recepciónál beszélt a nagyjából velünk egykorú férfival, majd átnyújtva neki egy kártyát, hajolt meg illedelmesen. Amint kezébe fogta a kártyát, egyenesen felém indult, arcáról vésővel se lehetett volna levakarni a mosolyát. Látványa engem is megmosolyogtatott, majd amint elém ért, ujjait automatikusan fonta össze enyéimmel. Szabad kezével a lift hívógombját nyomta meg, majd közelebb lépve hozzám, adott egy alig érezhető csókot a fejemre. A gesztustól egész arcom lángba borult, és akaratlanul is széjjel néztem, nem látott-e valaki. Legnagyobb szerencsémre az aula kongott az ürességtől, elvégre késő éjszaka volt már, ilyenkor mindenki a takarója alatt hajszolta az igazak álmát vagy még bent itta az utolsó korty alkoholt a partyn. Amint a liftajtó jellegzetes csilingelő hangot adva kinyílt, HyukJaevel kézen fogva léptünk be a fémdobozba, majd megnyomva a legfelső emelet gombját vártuk, hogy bezáródjon az ajtó. Ahogy a két fémlap végre egymást érintette, HyukJae összekulcsolt kezünket szétválasztva tette mindkét kezét vállamra és tolt egyenesen a lift hátsó sarkába. Tettétől egy pillanatra meglepődtem, de szólni már kevésbé volt esélyem, ahogy forró ajkaival előbb arcélemet, majd onnan őrjítően lassan lefele haladva kezdte ízlelgetni a nyakamat. Kényeztetésére csak sóhajtani tudtam, azonban a fejemben az aprócska piros lámpa, vészesen villant fel.

- Hhyukh…HyukJae – próbáltam megszólalni, de egyszerűen varázslatos érzés volt, ahogy alig ért hozzá bőrömhöz, az mégis lángolt az érintésétől. – Mi… - nyeltem egyet -, mi lesz, ha meglátnak? – Utaltam ezzel a biztonsági kamerára, ami a liftben volt elhelyezve.

- Ne aggódj – nyomott egy csókot Ádámcsutkámra -, ebben a sarokban nem látszunk. – Majd amint végzett válaszával, ajkait az enyémekre illesztette, hogy forrón ízlelgetve ölje ki belőlem a kétség utolsó csíráját is. Kezeimet automatikusan a nyaka köré fontam, hogy ezzel is csökkentsem a távolságot, miközben ő szüntelenül simogatta hol vállaimat, hol hátamat, ahonnan néha oldalamra siklottak érintései.

Túl hamar értünk fel, amit egy újabb kis csilingelő hangocska adott a tudtunkra. HyukJae, amint elvált ajkamról, tenyerét újra az enyémbe helyezte, majd egyenesen egy hatalmas tölgyfaajtó előtt megállva, nyitotta ki azt, az imént kapott kártyával. Odabent, minden tökéletesen nézett ki, mintha egy katalógusból emelték volna ki a szobát. Gyönyörű világosbarna bőrkanapé foglalta el a tér legnagyobb részét, szemben a falon egy óriási TV-vel. A kilátás meseszerű volt, Szöül éjszaka egyszerűen varázslatosan festett. Ahogy lassan körbejártam a szobát, HyukJae addig bezárva az ajtót, dobta le a kabátját a kanapéra. Alig volt csupán pár lépés távolság köztünk, de nekem már ez is végtelennek hatott, ahogy szemben álltam vele. Szemeimmel az ő csillogó mélybarna íriszeibe néztem. Nem szóltunk, ide már nem kellettek szavak. A pillanat tört része kellett csak csupán, hogy egyszerre megindulva érjünk egymáshoz és olvadjunk bele a másik nyújtotta forró ölelésbe. Ajkaink talán még soha nem forrtak össze ennyire szenvedélyesen, nyelvével utat törve magának töltötte ki egész számat, hogy ízlelőszervemet vad táncba hívja. Kezeivel egyre többször simított oldalamra, amit jóleső remegéssel jutalmaztam. Éreztem a vágyat, aminek már alig tudtam józanésszel parancsolni. HyukJae ajkaimtól elválva kezdett bele a nyakamon lévő érzékeny bőröm jóleső kínzásába. Kényeztetésére én csak nagyokat sóhajtva ösztönöztem, majd hajába túrva bátorítottam, hogy többet adjon nekem. Édes csókokkal hintette be fülem tövét, miközben keze a derekamon időzött. De én is tenni akartam érte valamit. Kissé erőteljesebben húztam meg selymes haját, amire azonnal elvált bőrömtől. Az érintésének hiánya szinte felemésztett, viszont most én akartam kényeztetni. Ajkammal éppen csak érintve, cirógattam meg arcélét, hogy onnan lefele haladva csókoljak előbb nyakának hajlatába, majd onnan tovább lefele. Ingének felső gomblyukából kibújtatva a kis műanyagot, húztam egy kicsit félre az anyagot, hogy tökéletes hófehér bőrét megpillantva csókoljam meg a kulcscsontját. Ezzel egy időben, HyukJae élesen szívta be a levegőt, mellkasa vadul cikázott. Elfogott a büszkeség, hogy csupán ennyivel képes voltam ezt elérni nála. Felbátorodva nyúltam kézfejei után, hogy tenyerét mellkasomon végigsimítva helyezzem a gombokra az ujjait. Rögtön értette a célzást, s mialatt pokolian lassan kezdett bele az ingem kigombolásába, ajkával érzékien falta az enyémet. Eközben én se tétlenkedve, kezdtem kibújtatni a gombokat a helyükről. Másodpercekkel később már csupasz bőrünk simult egymáshoz. Kezünkkel ott simítva a másikat, ahol értük. Érzéki sóhajok töltötték be a szoba csendjét, ahogy hol HyukJae kényeztetett, hol én értem el, hogy megborzongjon csókjaimtól. Fogalmam se volt arról, meddig állhattunk ott alig elszakadva a másiktól, mikor HyukJae kissé bátrabban simítva le oldalamra, ujjait nadrágom korcán végighúzva, simított a fenekemre. Az érzéstől azt hittem menten kiszakad a szívem a helyéről. Bőröm még így, anyagon keresztül is többet akart, bizseregve várta a folytatást. Gyengéd csókokkal hintettem be nyakát, hogy bátorítsam előző tettének ismétlésére. Szerencsémre HyukJae értette célzásomat, majd egy kaján mosollyal a száján simította újra a félgömbjeimet. Lábamat fel-fel emelve a talajtól pár centire élveztem a kényeztetést, majd HyukJae hirtelen olyat tett, amit egy apró nyikkanással díjaztam csupán. Két kezével erősen megragadta fenekemet, majd egy nagyobb lendülettel, ölébe kapva fogott rá szorosan derekamra. Automatikusan kulcsoltam össze a lábaimat körülötte, majd előző tettét megmosolyogva kaptam ismét, a csókjainktól kipirosodott ajkaira. Imádtam érezni azt a forró, édes párnáit az enyémeken, nyelvének érzéki táncától szinte pezsgett a vérem.

- Akarlak, DongHae! – Vált el hirtelen párnáimtól, ezzel a két szóval, pedig elérte, hogy az eddigieknél is jobban kívánjam.

- A tied… - nyeltem egy nagyot, hogy beszélni tudjak - vagyok.

HyukJae

Amint szóra nyitotta azokat a csókra éhes ajkait, indultam meg a hálószoba felé. Az ajtót csak tapintásra sikerült kinyitnom, még véletlenül se akartam elszakadni forró csókunktól. DongHae vadul vette a levegőt, ahogy lassan a puha ágyra fektettem. Leírhatatlanul gyönyörű látvány volt, ahogyan ott feküdt előttem, szemeit az enyémekbe fúrva pihegett. Óvatosan térdeltem fel mellé, majd kezemet a fejéhez közel téve hajoltam a nyakhajlatához, hogy nyelvemet végighúzva szítsam benne még jobban a tüzet. Tettemre puha bőre libabőrőssé vált, amitől felbátorodva indultam meg lefele. Kulcscsontjánál hosszan elidőztem, harapdáltam, csókoltam, amitől egyre szaporábban vette a levegőt. Kezemmel ezalatt az idő alatt nadrágja korcához érve simítottam alhasára, majd onnan lefele belsőcombját érték hosszú ujjaim. Simításomra akaratlanul is nagyobb terpeszbe tette lábait, amitől én gond nélkül tudtam végre teljes súlyommal ránehezedni. Imádtam, ahogyan kényeztetésemre reagált, egész teste remegett többért könyörögve. És ki voltam én, hogy ezt megtagadtam volna tőle?

Pokoli lassan haladtam lefele, mellkasát csókolva értem el végül a már apró gombbá keményedett mellbimbóihoz. Fogaimmal gyengéden vettem kezelésbe, amitől sóhajait már kéjes nyögések váltották fel. Imádtam a hangját, többet akartam hallani, ahogyan miattam tölti be a szoba csendjét. Mosolyogva simítottam mellkasát és apró gombocskáit miközben gyengéd csókokkal haladtam egyre lentebb. Hasaalját ízlelgettem, mikor kezével hajamba túrva kérlelt a folytatásra. Kínzó lassúsággal értem hozzá nadrágján keresztül a már éledező ékére, aminek hatására egyszerre szívtuk be a levegőt. DongHae a hirtelen kapott ingerre csípőjét kissé megemelve reagált, majd kezével immár nem hajamat, hanem az alatta feszülő takarót tépte.

Kissé feljebbtornázva magamat, kerestem tekintetemmel az övét, hogy elmerülhessek benne, amíg kezeimmel nadrágja gombjával bajlódtam. Ahogy lassan lejjebbtornáztam a felesleges ruhadarabot, szemét akaratlanul is összeszorítva pihegett alattam.

- Nyisd ki a szemed! – Kérleltem, miközben két leheletfinom csókot hintettem az említett érzékszerveire.

- Deh, ehz olyanh kínosh. – Minden egyes szót komoly erőfeszítések árán tudott csupán kinyögni. Nem bírtam megállni, hogy ne kapjak ajkaira és hívjam táncra ízlelőszervét. A csókot megszakítva a füle mögötti érzékeny bőrt vettem kezelésbe, ezzel igyekeztem elterelni a figyelmét.

- Gyönyörű… vagy – búgtam édesen egy-egy csók után -, és piszkosul felizgatsz. – Erre a kijelentésemre pedig éreztem, hogy teste megfeszült, miközben immár csak egy vékonyka textil választott el ékétől, ahogy ujjaimmal körülfogtam. Alig bírtam kontrollálni saját magamat is, a rajtam feszülő nadrág pedig, DongHae érzéki hangjától és gyönyörű látványától egyre szűkebbnek bizonyult. De nem akartam azonnal mindent. El akartam húzni, azt akartam, hogy élvezze. De az önkontrollom jelenleg egy hajszálvékony pengén táncolt csupán.

Egy pillanatra váltam csak el tőle, hogy gyors mozdulatokkal én is a földre száműzzem a nadrágomat, majd azzal a lendülettel, helyezkedtem újra a lábai közé. Az érzésre, ahogy férfiasságom az övéhez ért, egy jóleső sóhajt engedtem útjára, mikor pedig DongHae akaratlanul is feljebb billentette a csípőjét, a Mennyben éreztem magamat. Hirtelen kapott vállaimra, majd lehúzva a mellkasára, fordított a helyzetünkön. Fel se fogtam a pillanatot, mikor ajkait már mellkasomon éreztem. Határozottan haladt lefele, mellkasom pedig minden érintésétől egyre vadabbul liftezett. A hasamon lévő kockákat egyenként csókolta végig, mígnem elért az alhasamhoz. Egy kósza pillanatra emelte csak fel a fejét, hogy szemeimbe nézzen, s ezzel egy időben ujjait alsónadrágom korcába akasztva húzta le az anyagot, feltárva ezzel nem éppen lankadt ékemet.

- Te meg, mith… - De nem tudtam befejezni, mivel hosszú ujjaival abban a pillanatban körülfogta nemességem, majd gyengéden végigsimított rajta. Fejemet az ágyba fúrtam, kezemmel először a lepedőt, majd ahogy DongHae forró leheletét éreztem körülöttem, már haját tépve, igyekeztem úrrá lenni magamon. Pokolian jól csinálta, amit csinált, ahogy lassan szájába vett, s közben kezével ott simított, ahol ért. Éreztem, hogy nem sok volt már hátra, de nem a szájában akartam elérni a gyönyör kapuit. Kissé erőteljesebben fogtam dús hajába, hogy felhúzva magamhoz tapadjak ajkaira. Ez idő alatt kezemmel én is megszabadítottam őt az útban lévő boxerétől, majd újra magam alá gyűrtem. Karjaimmal kissé megtámaszkodtam, majd sarkamra ülve, kezemmel gyengéden simítottam belsőcombjára, ösztönözve, hogy széttárja nekem, formás lábait.

- Pokolian jól csináltad, amit csináltál, édesem, de én veled együtt akarom élvezni a dolgot. – Súgtam oda neki, miközben vadul kapkodva a levegőt, törölte le a szája sarkánál kicsorgó nyílcsíkot.

Végtelen nagy boldogság és tompíthatatlan vágy járta át egész testemet, ahogy DongHae kipirosodott arccal, csillogó szemekkel feküdt előttem, engem várva, érzékien lihegve, a folytatásért könyörögve. Kissé feljebb mászva kaptam el feje felől az egyik párnát, hogy megemelve csípőjét tegyem alá, majd mutatóujjammal alsó ajkát simítva kértem, hogy vegye a szájába. Míg DongHae ujjamat nedvesítette, addig szabad kezemmel ékére fogva próbáltam feltörő idegességén tompítani. Ahogy merev tagjára fogtam, szája automatikusan nyílt el egymástól, kiengedve ezzel ujjamat, s vele együtt egy mély, érzéki sóhajt is.

Kezemmel egy pillanatra se lassítottam a tempóm, miközben ujjamat előbb csak járatához nyomtam, majd szépen lassan, figyelve minden apró rezdülésére, haladtam befele. DongHae szemét összeszorítva lihegett, éreztem, hogy egész teste megfeszült.

- Lazulj el, édes. – Búgtam megnyugtatásképp, majd egy csókot nyomva hasára vártam, a reakcióját. – Bízz bennem, ígérem, óvatos leszek.

- Bízh… bízokh bennedh. – Nyüszögte, miközben szaporán véve a levegőt, próbált megnyugodni.

Ujjamat egyelőre nem mozdítva néztem, ahogy előbb testének merev tartása enyhült, majd légzése is visszább vett egy kicsivel. Ez volt az én időm, s ahogy kezemmel tagján munkálkodtam, úgy mozdítottam ujjamat is forró és pokolian szűk járatában. Egy kósza gondolat elég volt, arról, hogy nemsoká én fogom kitölteni, hogy miattam fog kéjesen vonaglani és máris úgy éreztem, elértem a korlátaimat.

Ahogy egyre jobban viselte egy szem ujjamat, figyelmeztetés nélkül párosítottam mellé a középsőt is. Amint megérezte, a méretbeli változást a sóhajokat hátrahagyva, kéjesen nyikkantott egyet. Itt már sokkal kevesebb ideig kellett várnom, hogy megszokjon, majd kicsit intenzívebben mozgatva járatában ujjaimat igyekeztem tágítani. Kezem vadul járt, ki-be, mikor csuklómra kapva állított meg cselekedetemben.

- Téh… tégedh… - nyelt egy nagyot -, ah… akarlakh – majd azzal a lendülettel, amivel megállított, ejtette fejét újra az ágyneműbe. Ujjaimat kihúzva belőle, lassan másztam felé, hogy ölében elhelyezkedve, ékemet éppen csak járatához nyomva ereszkedjek le egy csókért. Ahogy egyre jobban elmélyítettem, úgy billent egyre előrébb a csípőm, mígnem makkomat a még így is szűk, de forró feneke nem ölelte körbe. Amint megérezte méretemet, rögtön fogai közé kapta alsóajkamat, kezeit pedig hátamra szorítva kérlelt, hogy álljak meg. Körmeivel bőrömbe vájt, amit szisszenés nélkül tűrtem. Érte ennél sokkal nagyobb fájdalmat is képes lettem volna elviselni.

Nem mozdultam, vártam, hogy csillapodjon fájdalma, szeméből kibuggyanó sós cseppjeit, kezemmel szárítottam fel. Haját simítva vettem vele egyszerre levegőt, mikor hirtelen kezével lassan simított fenekemre. Ebből tudtam, hogy folytathatom, de még így is féltem, hogy fájdalmat okoztam neki. Azt akartam, hogy ő is élvezze, ne csak azért tegye meg, mert nekem jólesett. Abba akartam hagyni, de tenyere határozottan markolt két fél partomba. Belenézve az iménti könnyektől csillogó szemeibe, kaptam meg határozottan az engedélyt, majd egy fülig érő mosollyal az arcomon merültem el benne teljesen. Kéjes sóhajaink egyszerre töltötték be a levegőt, ahogy egész hosszammal kitöltöttem. Az enyém volt és soha nem akartam többet elengedni. Az egész testem égett a szűnni nem akaró vágytól. Teljes szívemből szerelmes voltam belé, a tudat pedig, hogy ő is viszont szeretett a világ legboldogabb férfijává tett.

Először lassan mozdultam, hogy szokja az egész tagomat, majd ahogy csípőjével lendítve ösztönzött a tempó gyorsításán, úgy indultam be én is. A hálót nem töltötte be más egyéb hang csak kettőnk nyögései, sóhajai és bőrünk csattanása, ahogy egymáshoz értünk. Kettőnkért gyorsítottam, hogy végre elérjük a beteljesülést.

- Oh… otth! – Nyögte hangosan, miközben szemei tányérnagyságúra kerekedtek, s csípőjét megemelve lihegett nagyokat.

- Megvagyh véghre. – Válaszoltam büszkén, majd ajkára tapadva igyekeztem újra és újra eltalálni érzékeny pontját. DongHae minden egyes lökésemnél egyre magasabb oktávban nyikkantott. Kezemmel, hogy tovább hajszoljam a gyönyör felé, merev tagjára fogtam és igyekezem abban az ütemben dolgozni rajta, mint amilyenben dolgoztam benne. DongHae egész testében remegett a feltörő kéjhullámoktól, aminek köszönhetően az én tűrőképességem is vészesen fogyatkozott. Egy erőteljesebb rántásnak köszönhetően, DongHae fejét hátravetve hangos nyögéssel kísérve, élvezett a kezeim közé. Gyönyörének forró váladéka hasán lefolyva csillogott. Elképesztően izgató látványt nyújtott, kiélvezett tekintetében a végtelenségig gyönyörködtem volna, mikor járata teljesen rám feszült. Még egy kicsit erőt véve magamon, gyorsítottam fel, mielőtt testemet megfeszítve, egy utolsó lökésnek köszönhetően, mélyen benne értem a csúcsra. Nyögése elvegyült az enyémmel, tökéletes dallamot keltve ezáltal a csendbe. Nem mozdultam, ahogy elért a gyönyör jóleső hulláma teljes testsúlyommal ránehezedtem szerelmemre, aki karjaival átkarolva simogatta egész hátamat.

Fogalmam se volt arról mennyi ideje fekhettünk ott egybeforrva, vadul kapkodva a levegőt. Nem akartam elválni tőle, most mikor végre megkaphattam. Apró puszikkal hintettem be mellkasát, mialatt kezemmel kis köröket rajzoltam a vállaira.

- Szeretlek. – Csak ez az egy szó hagyta el a száját, de számomra mindennél többet jelentett. Hangja teljesen másképp csengett, mit odalent, mikor bevallotta. Éreztem, hogy szívem újra felvette őrült tempóját. Kissé megemelkedtem, hogy lassan kihúzódva belőle, mellé helyezkedve vonjam karjaim közé, kedvesem gyönyörű testét. Ahogy fejét vállamra helyezte, úgy lendítettem át karomat rajta keresztül, és vontam még közelebb magamhoz.

- Én is szeretlek, DongHae. Mindennél jobban szeretlek. – Vallottam be neki, az iránta érzett tiszta érzéseimet. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy én még soha nem mondtam neki. De ezt az apró hibát ezentúl nem fogom elkövetni.

Szorosan öleltem magamhoz, mialatt próbáltam kitornázni magunk alól a takarót. Ahogy nyakig betakartam vele kettőnket, egy apró csókon hintettem homlokára, miközben DongHae mosolyogva bújt nyakamba. Mélyen szívtam be azt a jellegzetes illatát, amit annyira szerettem benne, s kezemmel simogatva próbáltam elaltatni szerelmemet.

- Aludj jól, édesem. – Csókoltam meg újra, s gesztusomra már csak egy aprót nyögdécselt csupán.

Egymást átkarolva ért utol minket az álom, ami talán még soha nem volt annyira édes, mint ezen az éjszakán. Testem, lelkem szárnyalt a boldogságtól, amit csakis DongHaenak köszönhettem. Általa végre felszínre került, a bennem mélyen elfojtott érzések tömkelege.